Nyomdász, szociáldemokrata szakszervezeti vezető. A Tanácsköztársaság idején a IV. ker. Munkástanács tagja, a forradalmi törvényszék vádbiztosa. A Tanácsköztársaság leverése után bebörtönzik, majd internálják. 1921-1925 között Ausztriában él. Hazatérése után a Typográphia szerkesztője (1925-). A nyomdász szakszervezet elnöke. A Természetbarát és a Mukás-kultúra munkatársa. 1939-től az Szociáldemokrata párt vezetőségének tagja. 1848-ban nem ért egyet a pártegyesítéssel, ezért leváltják és nyugdíjazzák. 1956-ban megkísérli visszaszerezni korábbi szakszervezeti beosztását. A Természetbarátok Turista Egyesülete (1910), majd elnöke (1925). Az MTSZ tanácstagja (1923-). Kiváló hegymászó.

Tátrai útjai közül:

• Simon-torony, Ny-gerinc, a Felső-Békástavi-csorbából, (Brumiller L. és Hevesi K., 1911. augusztus 18.)
• <>Simon-torony, Ny-gerinc, az Ökör-hát-csorbából, (Brumiller L. és Hevesi K., 1911. augusztus 20.)
• Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs, Természetbarát-torony, (Grosfield G. - ifj. Spitzkopf P. vezetővel, valamint Brumiller L. és Hevesi K., 1911. VII. 20.)

Forrás:
[Kalmár László, személyes közlés]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]