Középiskolát szülővárosában, majd Késmárkon, utóbb Sopronban járt. Egyetemi tanulmányait 1896-1900 között Budapesten végezte s itt szerezte a bölcsészetdoktori oklevelet 1903-ban. 1900-1901 között Prónay Gábor főrendiházi tagnál nevelősködött, 1901-1902-ben pedig katonáskodott. 1902-ben kezdte meg tanári működését az eperjesi evangélikus főgimnáziumban, ahonnan a következő évben Iglóra került. 1906-ban feleségül vette Kenessey Gizellát. Később híres kultúrtörténész, az MTA tagja, az MKE titkára, főtitkára (-1909-1914-), a miskolci jogakadémia tanársegédje. Több jeles felvidéki történeti mű szerzője. Kissebb sáros- és szepesvármegyei történelmi cikkein kívül, melyek az Eperjesi Lapok, Szepesi Lapok, a Karpathen Post-ban jelentek meg, nevezetesebb munkái:

• Galeotto Marzio de egregie, sapienter et iocose dictis a factis Matthiae regis, mint művelődéstörténeti kútfő,
• II. Rákóci F. elfogatása Nagysároson,
• Magyar művelődéstörténeti mozzanatok a XIII. és XIV. században,
• Az ágostai hitű evangélikus főiskolák az 1902/1903. tanévben,
• Szepesvármegye a kassai Rákóci kiállításon,
• Tudomány-, irodalmi és erkölcsi élet a XV. század derekán,
• Báró Thököly Sebestyén és a bécsi béke,
• A késmárki Thököly vár falfestményei.

Forrás:
[Szepesi Lapok 25 éves megjelenése alkalmából kiadott emlékkönyv, Igló 1908., 142-143. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Kalmár László, személyes közlés]