1711-1722 között a késmárki Líceum rektora, az iskola evangelista igehirdetője, a természet nagy szerelmese. Végrendeletében könyvtárát a Líceumra hagyta, ezzel ennek megalapítójának számít.

Diákjait gyakran vitte Késmárk közeli és távolabbi környékére túrázni, így a Magas-Tátrába is. Kutatta a Bélai-Tátra barlangjait is, barlangi medve maradványaira bukkant. Valószínűleg ő volt az első tátrai barlangász. Kéziratban fennmaradt munkája: Historico-geographica descriptio terrae Scepusiensis. A munka német fordításban Historisch-geographisch Beschreibung des in Oberungarn Berümtesten Zipser Landes, Karpathen Post 1912-1918., részben 1919. címen jelent meg: értékes ismereteket tartalmaz a Tátráról és a Szepességről; Bél Mátyás is említi Hungariae antiquae et novae prodromus, 1723. című művében.

Forrás:
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 102. o.]