Augustini ab Hortis Sámuel

(1729. augusztus 5. vagy 26., Kakaslomnic, Szepes m. - 1792. március 5 vagy 10., Szepesszombat)


Augustini ab Hortis Keresztély dédunokája, jogász, teológus, szenvedélyes ásványgyűjtő. 1746-tól Eperjesen jogot, majd teológiát végzett. 1754-től a wittenbergi, utána a berlini egyetemen folytatta tanulmányait. 1757-ben hazatért. 1758-1792 között a késmárki Líceum oktatója és igazgatóhelyettese., 1761-1792 között evangélikus lelkipásztor Szepesszombaton. A Tátra gyakori látogatója, bár úticéljait nem ismerjük. Nagy ásványgyűjteménye volt. 1772-1782 között több cikket, művet jelentetett meg, ezek közül némelyik a Tátráról (következetesen Kárpátoknak nevezi), valamint Szepességről és Liptóról összegyűjtött régi ismeretek kincsestára.

Ásványtannal három nagy műve foglalkozik:

A mai napig legjelentősebb műve a régi tátrai arany- és kincskeresőkről, varázslókról szól:

Jelentős műve még:

A két utóbbi munkát a Zipser Bote (1901-ben) és a Karpathen Post (1900-ban) újra közölte. Egy másik munkájában:

kiegészítette Czirbesz András 1772-ben írt munkáját. Ezen kívül megjelent egy cikke a magyarországi cigányokról (u.o. 1775-ben), két cikke a szepességi régészeti leletekről (u.o. 1772).

Publikált és kéziratban maradt tátrai vonatkozású munkáit Czirbesz András használta fel, sőt a Tátráról író szerzők egészen a mai időkig, másod- és harmadkézből idézve belőlük, gyakran nemcsak címét és más bibliográfikus adatait hasznáják fel, hanem magát a szöveget is.

Forrás:
[Z. Radwanska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzanska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 38 o.]
[Magyar Életrajzi Lexikon, első kötet A-K, Akadémiai kiadó, Budapest 1967., 62. o.]