Hegymászó, bölcsész hallgató. Jól beszélt németül és angolul, az egyetemen orosz, szanszkrit és tibeti nyelvet tanult. Kőrösi Csoma Sándorra emlékeztető aszkézissel készült Belső Ázsiába.

Már fiatalon megismerkedett az alpesi irodalommal. Olvasottsága és különleges memóriája révén minden apró részletet megjegyzett; pl. egy beszélgetés alkalmával Jordán Károly azt hitte, hogy járt a Matterhornon.

Először az Alpokban mászott vezető nélkül nehéz utakat. Megmászta a Zwölferkofel-t, a K-falon a Grosser Greiner-t, a Fusstein Olperer-t, a Grossglockner-t s járt a Hochschwab csoportban. 1907-ben lett az Osztrák Alpin Klub tagja. Kora legjobb sziklamászója lett. 1906-ban kezdte tanulmányait a budapesti egyetemen földrajz és geológia szakon és belépett az MTE Egyetemi Osztályába, az osztály titkára lett. A hegymászásnak új híveket toborzott.

A Tátrában csak két szezont mászott, 1906-ban és 1907-ben, Horn Károly Lajos és Serényi Jenő társaságában. Ez volt a híres Serényi-Wachter-Horn tátrai triász. Mászott a Tátra-csúcsra, a Nagy-Menguszfalvi-csúcsra, a Barát-ra, új útváltozatot a Kopki-ra és új útat a Márta-csúcsra (DK-i gerinc a Keleti-Meredély-csorbából, Horn K. L., Serényi J. és Wachter J., 1907. augusztus 5.). A Simon-toronyról ereszkedve kötélszakadás miatt zuhant le és veszítette életét. A csúcs elérése után - érthetetlen módon - egy ott telelt kötélgyűrűbe fűzte ereszkedő kötelét. A gyűrű szakadása okozta halálát.

Halála után jelent meg egyetlen cikke: De excelsis, (Turisták Lapja, 1907., 8-10. szám); emlékezés a Tátra-csúcsra vezető túrájára, hegymászó gondolatokkal.

A magyar turista és hegymászó társadalomban Wachter Jenő halála éles polémiát váltott ki a hegymászás módjáról, mikéntjéről. A vita az MTE Egyetemi Osztályának az MTE-ből való kiválásához és a BETE megalapításához vezetett.

Emléktábláját, melyet Lővy Mór leplezett le, egy nagy kőre helyezték el a Poprádi-tótól a Tengerszem-csúcsra vezető út mentén, Jankovich Marcell lírai szövegével:

Irodalom:

• Serényi Jenő, Taternik 1907., 5. szám,
• név nélkül Roman Kordys cikke: Katastrofa na Zabim Koniu, Taternik, 1907. 5. szám,
• Horn K. Lajos és Serényi Jenő, Turisták Lapja, 1907., 8-10. szám,
• Hajts Béla, MKE Évkönyve 1908.

Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska, Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 1309. o.]
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 224. o.]
[Beszámoló a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának 1978 évi működéséről, Budapest 1979., 1. o.]
[Beszámoló a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának 1979 évi működéséről, Budapest 1980., 80. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]