Hegymászó, író, ügyvéd.

A magyar turistaság, szorosan véve a magyar hegymászás kimagasló egyénisége és a XX. századeleji magyar hegymászás egyik vezetője. Már fiatal diákkorában járt az Alpokban; még alig volt 16 éves, amikor járt a Piz Morteratsch (3754 m), Ortler (3902 m), Wetterhorn (3703 m), Strahlegg (3351 m) és Breithorn (4171 m) csúcsokon. Ettől kezdve úgyszólván minden szünidejét az Alpok és Dolomitok sziklavilágában töltötte. Megismerkedett az alpin klasszikusokkal s a fehér hegyek világa hamarosan őt is írásra ösztönözte. Úttalan utakon című 1903-ban megjelent első munkája egyszerre az alpin írók élére emelte. Írásai ezután a Turisták Lapjában majd a Turistaság és Alpinizmus hasábjain jelentek meg. 1911-ben jelent meg nagyobb szabású munkája, Az Alpesek című a magyar turista irodalomban egyedülálló műve.

1892-1893-ban a nyarat Torinóban töltötte Kossuth Lajosnál, akihez rokoni kapcsolat fűzte. Később Pozsonyban folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1905-ben függetlenségi programmal a füleki kerületben képviselővé választották. Füleket két választási cikluson át képviselte. A trianoni országcsonkítás után - mint pozsonyi lakos - a felvidéki magyarság egyik szellemi vezetője lett. Irodalmi munkássága egyformán kiterjedt a vers- és novellaírásra. Irodalmi működésének elismerése volt, hogy a pozsonyi Toldi Kör elnökének választotta meg s elnöke volt a Szlovenszkói Magyar Kultúregyletnek is. A Petőfi Társaság rendes tagja (1940). A harmincas években a Turistaság és Alpinizmus hasábjain jelentek meg művészi turista novellái, melyekkel a magyar turista irodalomban eddig járatlan útra lépett. Hegymászó novellái (A féllábú ember, A kötél, A völgy törvénye és a hegy törvénye, Az imádság) új utat mutattak a hegymászás novellisztikus feldolgozására. A Petőfi Társaság 1940. február 29-én tartott közgyűlésén a társaság rendes tagjának választották meg.

Irodalmi és aktív hegymászó munkásságán kívül a turista közéletben is szerepet vállalt. Az MTE-nek 1904-1910, majd 1921-1923 között választmányi tagja volt. Az 1918-ban alakult Magyar Hegymászók Egyesülete első elnöke volt. E tisztséget 1927-ig viselte, míg az MHE 1928. június 8-i közgyűlése az egyesület tiszteletbeli tagjává választotta. A Magyar Turista Szövetség társelnöke volt 1914-1920 között.

Művei:

• Úttalan utakon (Pozsony, 1903.),
• Költemények (Pozsony, 1903.),
• Sasfészkek (Budapest, 1906.),
• Az Alpesek (Budapest, 1911.),
• Álmatlan éjszakák (elbeszélések, Pozsony, 1921.),
• Az udvari bolond (elbeszélések, Pozsony, 1926.),
• Magyar porszemek (elbeszélések, Pozsony, 1928.),
• Észak szigetei (1930),
• Hangok a távolból (Budapest, 1935.),
• Egy század legendái (regény, Budapest, 1939.),
• Félszáz névtelen magyar (1940).

• A Torre del Diavolo megmászása,
• Sziklatúra a Dolomitokban és téli kirándulás az Engadinban (1904),
• A Dolomitokból (1905),
• Matterhorn (Sasfészkek, 104. o.,1906),
• Pizzi di Palü (1907),
• Lyskamm - Punta Gnifetti (1908., 71. o.),
• Mont Blanc (1909),
• Jungfrau (1911).

• Aiguille du Chardonnet, Fletschhorn és Laquinhorn (1910),
• Arolla hegyei között, Eiger (1911),
• Aletschhorn (1913),
• A Dent Blanche (1914),
• Monte Cristallo (1918),
• A Pordói hágón (1923),
• Grand Combin (1924).

2000. szeptember 1-jén Budapesten a Vérmező melletti Pauler utca 19. számú házának falára emléktáblája került felavatásra. Az emléktábla szövege az alábbi:

Irodalom:

• Haraszthy Gyula: Jankovics Marcell, (Budapesti Szemle, 1936.),
• Kéky Lajos: Jankovics Marcell, (Budapesti Szemle, 1940.),
• Sujtó Béla: Jankovics Marcell 70 éves (Turisták Lapja, 1944.)

Forrás:
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 94. o.]
[Magyar Utazók Lexikona, Panoráma, Budapest 1993., 174. o.]
[Magyar Életrajzi Lexikon, első kötet A-K, Akadémiai kiadó, Budapest 1967., 799. o.]
[Szivárvány, A Magyar Hegymászástörténeti Társaság nem hivatalos lapja, VIII. évfolyam, 1. szám, 50-51. o.]