Főmérnök, hegymászó. Diákkorában úgyszólván minden versenysportág aktív művelője volt s bár a turistasággal is foglalkozott, csak az érettségi után kapcsolódott igazán a turistaéletbe. Kezdetben BETE tag, 1904-ben járt először a Magas-Tátrában. Részt vett az egyetemiek Galyatetői menedékházának létrehozásában. 1906-1907 között legidősebb tagja a Horn-Serényi-Wachter híres hegymászóhármasnak. A Magas-Tátra valamennyi csúcsát megmászta s járt az Alpokban is. Az MTE Egyetemi Osztályában vezetőszerepe volt, 1913-ban választmányi tag is volt. 1913-ban résztvett a Magyar Sí Szövetség megalakításában, alelnöke, majd ügyvezető elnöke volt. Az 1918-ban alakult Magyar Hegymászók Egyesületének a megszűnéséig (1939) főtitkára volt. A Magyar Turista Szövetség vezetésében először mint tanácstag (1921-1922), majd társelnök (1924-1929), végül mint alelnök (1930-1935) vett részt. Kiterjedt turistairodalmi munkásságot fejtett ki. A Turistaság és Alpinizmus főmunkatársa (1920-1922), majd társszerkesztője (1923-1935) volt. Cikkei a Turisták Lapjában, Turista Közlönyben, Nemzeti Sportban, Budapesti Hírlapban, az Österreichische Alpenzeitungban és az MKE Évkönyveiben jelentek meg. Ezenkívül több turista szakmunka munkatársa volt. Mai fogalmak szerint így nevezhetnénk: "természetvédelmi apostol". Mindig csodálatos energiával és céltudatosan dolgozott, de sohasem akart feltűnni, soha nem várt elismerést vagy köszönetet. Ideális vezető és túratárs volt, élvezet volt vele járni a hegyeket. Tudott szótlanul vándorolni, de ha a környezet alkalmat adott, amatőr botanikus voltához mérten igen nagy tudással beszélt a növényekről. Érdekes módon mindig magyar neveket használt, kerülte a latint. A túratársak képességeivel hamar tiszába jött, mindig jól osztotta be a távolságot és az időt.

Túráiból:

• Márta-csúcs és Wachter-torony, DK-gerinc a Keleti-Meredély-csorbából, (Horn K. L., Serényi J. és Wachter J., 1907. augusztus 5.)
• Nagy-Templom-csorba, DNy-ról a Nagy-Tarpataki-völgyből, (Fodor K. és Horn K. L. 1908. június 28.)
• Csorbai-csúcs, É-falletörések a Hlinszka-völgyből, Szakadék út, (Horn K. L. és Serényi J., 1909. augusztus 2.)
• Nagy-Zergetavi-torony, ÉNy-ról a Bástya-csorbából, útváltozat, (Horn K. L. és Serényi J., 1909. augusztus 7.)
• Pokol-torony, DK-i gerinc, a Sátán-csorbából, (Horn K. L. és Serényi J., 1909. VIII. 7.)
• Virágoskert-torony, ÉNy-i gerinc a Katlan-résből lemenetben, (Horn K. L. és Szépligeti Gy. 1910. július 10.)
• Omladék-völgyi-torony, K-i fal, lemenetben a Sárkány-völgyecskébe, (Horn K. L. és Plökl A., 1910. IX. 15.)
• Sárkány-tavi-torony, D-i gerinc lemenetben, (Horn K. L. és Plökl A., 1910. szeptember 15.)
• Középső-Koncsiszta-csorba, az Omladék-völgyből, (Horn K. L., 1910. szeptember 16.)
• Varangyos-tavi-csúcs, DNy-fal a Nagy-Tarpataki-völgyből, a főszakadék, (Horn K. L. és Serényi J., 1911. augusztus 26.)
• Kriván, a Vázseci-völgyből a Kriván-vállon át (K-ről), (Horn K. L. és Serényi J., 1911. VIII. 28.)
• Kapor-csúcs, ÉK-i gerinc, a Szmrecsini-hágóból, (Horn K. L., Votisky Z., 1912. augusztus 21.)
• Hátsó-Barát, a Hátsó-Barát-csorbából a DK-i felszökés megkerülésével, (Horn K. L. és Votisky Z., 1912. VIII. 22.)

A Kommün lelkes híve volt, még utána is pártolta a rombolókat. A II. világháború végén Budapest ostroma alatt vesztette életét. Önzetlenül felajánlotta édesanyjának, hogy helyette elmegy vízért, s eközben halálos sebet kapott.

Forrás:
[Magyar Turista Lexikon, szerkesztette Polgárdy Géza, Budapest 1941., 89. o.]
[Neidenbach Ákos, személyes közlés]
[Beszámoló a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának 1982 évi működéséről, Budapest 1983., 69-71. o.]
[Dr Komarnicki Gyula: A Magas-Tátra hegymászókalauza, III. kiadás, Késmárk-Budapest, 1926., Turistaság és Alpinizmus lap-, könyv- és térképkiadó RT kiadása]