Lengyel nemzetiségű, a tátrai hegymászás történetében az egyik legjobb hegymászó.
1899-1903 között a krakkói Jagelló Egyetemen jogot hallgatott,
1905-ben doktorált. 1903-tól állami hivatalnok Lembergben, majd 1904-től
Bécsben. 1919-ben a párizsi béketárgyalásokon a lengyel küldöttség szakértője.
1920-tól Bécsben élt.
A Magas-Tátrában 1896-1903 között túrázott. 1897-től írt is a mászásairól. Először 15 éves korában édesanyjával, Englisch Antoninával túrázott, aztán gyakran járták együtt a Tátra csúcsait. Eleinte az édesanyja társaságában és id. Hunsdorfer János hegyivezetővel túrázott, később hegyivezető nélkül.
A hét év tátrai túrázásai alatt 30 csúcsra jutott fel elsőként. Ugyanezen időszakban az összes többi hegymászó 26 csúcsra jutott fel elsőként. Első csúcsai:
Túráit 1898-tól (17 éves korától) publikálta:
1904-ben kijelentette, hogy a Tátrában az összes hegymászóprobléma megoldást nyert. Ezután szabadságát többnyire az Alpokban töltötte. A Tátrában már csak ritkán jelent meg, további tátrai mászásairól keveset tudunk. Kb. 1906-ban járt a Kis-Szoliszkón, 1917-ben néhány csúcson a Poprádi-tó környékén. Mászott az Alpokban és a Máramarosi Kárpátokban is. Erről és lepkegyűjteményéről is írt néhány visszaemlékezést. Az Alpokat idős koráig járta. Mászott az Ötztali Alpokban, a Dolomitokban, a Wilder Kaiser-ben, a Juliai Alpokban, a Monte Rosa csoportban. 55 éves korában volt a Matterhornon is. Alpesi mászásainak sajnos nincs nyoma a hegymászó irodalomban.
1906-1907 között több magyar és lengyel hegymászó közölt olyan cikket, amelyben azzal vádolták Englisch Károlyt, hogy olyan mászásokat is magáénak tulajdonított, amit nem mászott meg és meghamisította a túráin készült fényképeket. Englisch eleinte védekezett, majd elhallgatott. Ezért nevére sok éven keresztül árnyék vetődött. Idővel tisztázódott, hogy az ellenvetések része valótlan, részük azonban még cáfolásra vár. Pl. Dyhrenfurt és Fabesch kétségbe vonta Englisch Károly Nagy-Templom első megmászását. Englisch az MKE 1902-es Évkönyvében leírta a Nagy-Templom túráját és a túra alatt lefényképezte a Nagy-Templom felől a Kis-Templomot. Ez a felvétele meg is jelent képeslapként. Englisch felvétele sok év után Grósz Alfréd kezébe kerültek. Amikor Kregczy Tibolddal végigjárta a gerincet a Közép-oromtól a Gánt csúcsáig, megállapította, hogy a felvétel tényleg a Nagy Templom felől készült, tehát Englisch feljutása a Nagy-Templomra 1901-ben id. Hunsdorfer János hegyivezetővel vitán felül bizonyos. A fénykép nem a Nagy Templom tetejéről készült, hanem körülbelül a Kis-Templom csúcsával egyenlő magasságról. Amikor Englisch 1902. VIII. 17-én járt a Kis-Templomon, akkor Hunsdorferrel a Gánt-hágónól mentek föl és arra is jöttek vissza, tehát nem akkor készítette a szóbanforgó felvételt. A támadások nyomán Englisch nevét éveken keresztül nem is említették a lengyel hegymászás történetében. Az 1913-ban Mieczysław ¦wierz által írt és a Lengyel Tátraegyesület Évkönyvében megjelent Zarys dziejów taternictwa polskiego (A lengyel hegymászás történetének vázlata) című cikkben szó sem esik róla. Csak a XX. század hetvenes éveiben Bolesław Chwa¶ciński részletes kutatásai nyomán sikerült visszahelyezni Englisch Károlyt az őt megillető helyre.
Szintén valótlan az az állítás, hogy Englisch Károly német nemzetiségű volt. Apja lengyel, anyja krakkói születésű osztrák volt, családjukban lengyelül beszéltek, fiukat lengyel iskolába járatták. Englisch önmagát lengyelnek tartotta, ezen érzését többször nyilvánosan ki is fejezte, pl. 1902-ben a Hegyes-torony első megmászásánál lengyel zászlót lobogtatott és ezt meg is írta cikkeiben.
A bécsi Központi Statisztikai Hivatalban 1912-ig dolgozott, később az egész galíciai osztállyal minisztériumról minisztériumra helyezték át. Amikor 1918-ban Lengyelország visszanyaerte függetlenségét, jelentkezett Krakkóban a Lengyel Felszámolási Bizottságnál és lengyelnek vallotta magát. Bécsben maradt, a Felszámolási Főhivatalba irányították. Ez a hivatal intézett olyan ügyeket, amelyek Galícia Ausztriához való sokéves tartozásából adódtak. 1919-ben a párizsi béketárgyalásokon a lengyel küldöttség szakértője. A béketárgyalások befejezése után is Bécsben marad és a bécsi Jóvátételi Bizottság szervezésében munkálkodik. 1920 júliusában a krakkói Jagelló Egyetem Jog és Államigazgatási Kara docense lesz, de az oktatásban már nem vesz részt.
Életében ekkor fordulat következik be: nem lép egyetemi oktatói és tudományos pályára. Formálisan nyugdíjazzák és a lengyel hírszerzésnek kezd dolgozni. Kettős állampolgársága van - lengyel és osztrák - az előbbiről kevesen tudnak. Politikai ismeretségeit kihasználva gazdasági és politikai hírszerzést végezett. Miután 1936-ban Hitler katonailag visszaszerezte a Rajnavidéket, a lengyel hírszerzés megfigyelő állomást létesített Bécsben. Englisch kísérte a lengyel ügynököket a terepre és saját maga is az állomás muntatársa lesz. 1939 szeptembere után megélhetési forrásai elapadtak, ezért gimnáziumi tanár lett. 1941 őszén felkereste a lengyel hírszerzés küldöttje és tudatta vele, hogy újraszervezik és elmélyítik a hírszerzői hálózatot, a katonai hírszerzés a Német Birodalomban főleg Berlinre és Bécsre koncentrál. Ez az időszak volt a német katonai sikerek csúcsa. Bár Englisch már hatvan éves volt, vállalta a további hírszerzői munkát Tatrzański (Tátrai) fedőnév alatt. Újjászervezte és kibővítette a háború kitörésekor megszakadt ügynöki hálózatot, a lengyel hírszerzés egyik legeredményesebb csoportját hozta létre. 1942 júniusában a németek felfedezik a hálózatot, a Honi Hadsereg varsói központjában, de Bécsben is elkezdődnek a letartóztatások. 1943 áprilisában Englisch Károlyt is letartóztatták. Az eléje tett bizonyítékok kizárták a védekezés bármilyen formáját. A vallatások alatt Englisch rendkívüli méltósággal viselkedett. Vallatóinak kifejtette, hogy a formális német állampolgársága nem szüntette meg a lengyel állampolgárságát és mint rangidős lengyel államhivatalnok a diplomáciai kapcsolatok megszakítása után Ausztriában a hadviselő Lengyel Köztársaság képviselőjének tekintette magát. Bár kínozták, nem árulta el társait és azt állította, hogy az anyagokat saját maga gyűjtötte össze esetenkénti találkozók szerint kapott utasítások alapján. A nyomozás egyre szélesebb lett és elhúzódott, Englisch majd két évet töltött börtönben. 1945 februárjában Bécsben kezdődött bírósági tárgyallása. A német nép nevében - az ítéleteket ezzel a mondattal kezdték - szólt halálos ítélete. Az ítéletet Berlinben megerősítették, de valószínű a szovjet hadsereg bécsi művelete elkezdése miatt a megerősítés nem jutott vissza. Április első napjaiban, egy nappal a szovjet előőrsök megérkezése előtt Englisch Károlyt a többi halálraítélt lengyellel együtt gyalog Stein am Donau-ba hajtották. Nem maradt sokáig az itteni börtönben. Németország elkerülhetetlen vereségét látva a börtönigazgató szabadon kezdte bocsátani a rabokat. Ekkor érkezett meg egy gépfegyverekkel felszerelt SS osztag és elkezdődött a vérontás - a folyosókon és a cellákban megöltek többszáz rabot. Köztük volt Englisch Károly is.
Krakkóban a Rakowicki-temetőben talalható családi sírbolton 1980-ban tiszteletére emléktáblát helyeztek el. Neve fennmaradt az Englisch-csúcs, -torony, -kémény, -fog, -rés tátrai földrajzi nevekben.
1908-1912 az MKE központi választmányi tagja, Bécs képviseletében.
Irodalom:
Englisch Károly Dr
Englisch Károly Dr
(idősebb korában egy alpesi túrán)
Forrás:
[Z. Radwańska-Paryska, W. H. Paryski: Wielka encyklopedia tatrzańska,
Wydawnictwo górskie - Poronin 1995., 257-258. o.]
[Bolesław Chwa¶ciński: Z dziejów taternictwa, Sport i turistyka, Warsó 1979.]
[Jerzy B. Miecznik: Honorne wierchy Tatr, Wydawca Instytut Lwowski, Warsó 2002., 124. o.]
[Dr Komarnicki Gyula, A Magas-Tátra hegyvilága, Budapest 1985., 2. kiadás]