| Lágy
zúzmarába szőve most mély a táj, melyben fagyott göcsörtök őrzik a múltat s a tanyák körül görbére aszott kerítések ácsorognak ittfelejtett harsonásai a tőrbecsalt gondolatoknak magányos tollpihe, mit ha szél zavar - megremeg: osonó fácán tudja már, hogy mi itt a rend - s hogy miért riad a vad ott a hókupacok megett. |