Igmándi Szűcs István:

NÖVÉNYVÉDŐ

Parányi lények titkait kutatva
keversz pusztító mérgeket
melytől beteg bogyókon
sunyó ártalom
kimúlni nyögve kénytelen.

Lépteid e hatni tudást
figyelve
verseled munkád diadalát,
a férgek nyúló tömegében
hirdeted győzőn a néma pusztulást.  

Irtó vegyszerek bástyája mögött
asztalunk dúsan megterül,
s pirosló almák hamis
mosolyával
munkád végeztén álomba merülsz.

De az erdő árnyas zugaiban
halálos csend honol.
Egy sereg füttyös
madár fölött
suhogó szellő, gyászmisét dalol.

/SCRIPT> /SCRIPT> /SCRIPT> /SCRIPT> /SCRIPT> /SCRIPT> /SCRIPT>