Parányi
lények titkait kutatva keversz pusztító mérgeket melytől beteg bogyókon sunyó ártalom kimúlni
nyögve kénytelen. Lépteid e hatni tudást figyelve verseled munkád diadalát, a férgek nyúló
tömegében hirdeted győzőn a néma pusztulást. Irtó vegyszerek bástyája mögött asztalunk dúsan
megterül, s pirosló almák hamis mosolyával munkád végeztén álomba merülsz. De az erdő árnyas
zugaiban halálos csend honol. Egy sereg füttyös madár fölött suhogó szellő, gyászmisét
dalol. |