Aranyló holdvilág
Bujdosik messze, felhők fövenyén
Sötétlő sivatagokon.
De itt körül
Hátán susogva suhanó vizeknek
Áttetsző ködpalástot
Öltött a csend.

Sötét köpenyben egyedül
Hallgatva állok, álmodón
Futó vizek felett.
A partok ködbe foszladoznak.
Körös-körül vizek, vizek

Én éj vagyok az éjszakában
Nem is tudom, az én köpenyem-é
Amit rebbeni látok,
Vagy tán az éji köd?

Nem is tudom, a lelkem suttog-é
Csendes, bús, halk meséket,
Vagy tán a siető folyó?
Én egy vagyok a suhanó vizekkel
Én egy vagyok az álmodó ködökkel