Egyszer aláhull minden, ami ingó,
S mint kifosztott kukoricaszárak
Felzörögnek bennünk üres vágyak.
A Nap messzire repült málinkó.

Van ki úgy hiszi: összejött minden,
Emlékké kékült történetei
Víztükrén száraz lábbal kelt át.

Más még mindig babrál a kilincsen,
Az üveggolyót hátha ajtó rejti,
Mint csillagkép a Deltát...