| Langyos esőcseppek
dobolnak a hegyoldalon, Ázott rigópár gubbaszt a faágakon, Párás a levegő, alig látni fákat, Súlyos teher nyúzza a gyenge ágat. Csöpög szaporán az égi verejték, A vékony erek a patakot elérték. Ott szaladnak tova a szűk mederben, Követ-földet sodornak erősen. Lefutva az aljba elcsitul a sodrás, Kiterül a víztükör, látványa is pompás. Felhők közül kíváncsi napsugár kandikál, A látványtól a felhő morcosan tovaszáll. |