| Nosza,
lendítsd meg magad olyan légy, mint a csikó s hajrá! fel, fel a hegyekbe, mind magasabbra! Csak addig élsz, míg bátorít barangoló kedved, míg izmaid bírják az iramot egyre felfelébb; megállás nélkül menni, menni, csavarogni, hogy élj teli tűzzel, s lásd a vidám világot: csak így menekülhetsz a halál elől! Öregek, s ti fiatalok - halljátok; el ne hagyjátok már magatokat; repüljetek, repüljetek ki a szabadba, a szabadság ölébe erre mindig lesz idő! Nincs máshol édesebb, szerelmesebb pihenés! Otthon gyötrődni mindig, szoba rabjának lenni? nincs, nincs ennél nagyobb büntetés! Inkább nem élni többé, ha netán megbénulna lábam s tespednem kellene félhalottként! - Óh, hegyek, völgyek és erdők végtelen vonulata: a ti fiatal fiatok vagyok még, ne hagyjatok megöregedni soha már! |