(Z.K.-nak ajánlom)

Sötét fenyőfák
Komorak vének,
lila alkonyokon
szinte égig érnek.

Tisztások, napfény,
Áfonya.
Bódít ezernyi illat
Mákonya.

Ezüst nyírek között
Kacag a patak
Szellő kóricál
A fűzek alatt.

Ezüstfák, aranyfák
Smaragdtüzű lápok,
Köd libben az erdőn
Faunok s driádok osonnak a csendbe'

Míg fáradt pillával
Az ónszín alkonyat
Hajlott csúcsok ívén
Elbólogat.

Kommandó 1942