Rokkant vállaidra vén föld,
lila palástot lopva dob az alkony.
Ablakomnál
állok s nézem
e színpompás tragédián,
hogy bámul a bamba balkon. Felhő nincs az égen, találgatom
hová mehettek...?
Mely titkos találkát sejtve
tünve tüntek ... Nagy lapos nyugalom
nyúlik
el nyugaton,
Hervadt pompájában
halkan fonnyad a lomb... Köd kúszik az erdőn
lappangva
oson
S mint messzi Kánaán
csillog ott a domb... Síkosan-csúszik a perc ma,
álmodozásra
csábit,
Szám halk melódiára nyílna
de titkos bánat mérge kábít... Mögöttem felgyúl a lámpa
s a végtelen éteren
parányi csillagocskák
tarka trillája csillog... ifj.
Xantus János fordítása |