Téli fülőkegomba

A hófoltoktól csillogó fatönk
tövében pillantottam meg narancssárga
csokrodat s mint a színes lepkét
kergető diák; úgy szaladtam letépni téged.
December közepén álombéli látvánnyá
varázsolódtál, amint eszembe jutott:
e hónap csodája vagy te, mely célra
terem csak s a hó alól is kidugja fejét az
emberi szem ámulatára. S ha jön
a fagy? akkor se halsz meg, bár nem
nőssz tovább; míg meg nem enyhül az idő, hogy
aztán megint nőjj örömünkre; hogy a legfinomabb
gombasalátaként kerülj végül az asztalunkra.