| A
fiatalság lobogásának májusnak menyasszonyként libegtél ki üde zöld harmatos füvek mögül őszibarackillatú szentgyörgypereszkénk! Ki harmatozta lehelte beléd ínyünket izgató káprázatod? Hamvas, selyemszürkés színben, majdnem rangrejtve mutogatod magad a fürge szemnek, szinte bújócskázol előtte; de inkább a finom orszimat talál rád, akár a nyugatalan kamasz a várva várt szerelmi pillanatra. Nem megenni, étekként élvezni, inkább megtalálni, felfedni szabb téged rejtekedben, a koronás bükkfaerdők mélyén! Május magasztosságát hirdető szentgyörgypereszke, most íme, lázas kiváncsiságú keresőd - kutatód köszönti májusi megszületésed! Mint az égbolt titkába merülő a mesebeli csillagok tündöklését az égen: úgy lássalak, úgy vezess gyermekeidhez, testvéreidhez, csodálatos családod körébe, ott fent, a Nagyhideghegy tetején! |