| A
napot elnyelik a felhők, fut, kopog a zápor, érzed, tavaszi nátha zsírja olvad a levegőben: Hallgasd mint csörögnek ott a bajuszodó fák, egy pillanat s megint meleg lesz, párás meleg, míg távolabb gőzölög a vetés a tejszín ég alatt ... Ó, végtelen ngy ragyogás: Csendülj hát szimfóniára, |