                    |
|
| Utca, utca, ég az utca, messze látszik a lángja.
Piroslik a, piroslik a kedves rózsám orcája. Nem titok, kimondom: Összeölel, összecsókol az én kedves galambom. Alig hogy én, alig hogy én Kanizsára beérek, Kalapomba, kalapomba piros szalagot teszek. Fújja a hideg szél! Édesanyám, édesanyám, katonának neveltél. |