                                |
|
| Barna kislány levelet
ír, ráborul az asztalra. Odamegy az édesanyja, kérdi tőle, mi baja? Ne kérdezze, édesanyám, nincs semmi bajom, Jól tudja, hogy árva vagyok, galambomat siratom. Barna legény, barna legény, ne rakd meg a szekered. Mert a tövis, mert a tövis megszúrja a kezedet. Mert a tövis, mert a tövis olyan, hogy megszúr, Én utánam, én utánam barna kislány ne búsulj. |