                       |
|
| Nem fogok a falutokba' asszony lenni, Nem fogok a karjaid közt megpihenni. Elraboltad a szívemnek a nyugalmát, Megsiratod a két szemem ragyogását. Gyógyítgatom a szívemet, hogy ne fájjon. Mert én vagyok a legárvább e világon. Kapok én még valakitől páros csókot, De nem igaz, hogy te adtad az utolsót. |