                    |
|
| Kiöntött a Tisza a partjára, Kis pej lovam térdig jár a sárba', Sáros kantárszára a kezembe', Gyere kis angyalom az ölembe. Azért, hogy én ilyen sárga vagyok, Ne hidd rózsám, hogy én beteg vagyok. Megsárgított engem a szerelem, Nálad nélkül mit ér az életem! |