                              |
|
| Zöld
erdőben szépen fütyül a rigó, Katonának besorola a bíró. Hadd el bíró-ó, kutya bíró megbá-ánod, Hadd el bíró-ó, kutya bíró, megbánod. Megfogták a szegény legényt erővel, Hátraköték a két kezét kötéllel. Elindítá-ák hosszú útra dobszó-óval, Elindítá-ák hosszú útra dobszóval. Leültették karosszékbe jajszóval, Lenyírták a göndör haját ollóval. Leültetté-ék karosszékbe jajszó-óval, Lenyírtá-ák a göndör haját ollóval. Édesanyám gyengén nevelt engemet, Mégse tudja az én gyász életemet. Mikor tudná-á az én gyász élete-emet, Éjjel-nappa-ál siratgatna engemet. Édesanyám ne sirasson engemet, Menjen haza, s nevelje az öcsémet. Édesanyá-ám ne sirasson enge-emet, Menjen haza-a, s nevelje az öcsémet. |