                  |
|
| Az e-erdő szélibe, S az erdő szé-élibe, Ni-ho-ol két katona, Ni-hol két katona. Egyi-ik mondja vala, Egyik mondja-a vala: Iste-enem, Istenem! Istenem, Istenem! Mási-ik mondja vala, Másik mondja-a vala: Ne bú-úsulj barátim! Ne búsulj barátim! Anyja-a ő szép lányát, Anyja ő szé-ép lányát Nem ma-agának tartja, Nem magának tartja. Karjá-án felneveli, Karján felne-eveli, Szárnyá-ára ereszti, Szárnyára ereszti. S ő i-is távol nézi, S ő is távo-ol nézi, Hogy má-ás szidja s veri, Hogy más szidja s veri. |