                         |
|
| Őszi szél fúj a hegyekről, Megbocsáss már mindenekről! Édes rózsám ablakába De sokat álltam hiába! Nem megyek én innen messze, Fészket rakok, mint a fecske. Megbélelem két karommal, Megtapasztom csókjaimmal. Anyám, anyám, édes anyám, Édes felnevelő dajkám. Ha vétettem, megbocsássad, Könnyeidet ne hullassad. |