                              |
|
| Duhaj
gyerek vagyok, betyár az én nevem, Tizenhat vármegye régen keres engem. Hegyeken, völgyeken hiába járkálnak, Mert szegény betyárra sehol sem találnak. Pedig ott is járok, ahol nem gondolják, Deres paripámat mindenhol csodálják. Ha megsarkantyúzom, Tiszát átugratom, Pandúrok kezébe sohasem juthatom. Gyere kis angyalom, ülj föl a lovamra, Úgy vigyázok reád, mint önnönmagamra. Elsütöm a puskám, tudják, hogy itt voltam, Két piros orcádat sokszor megcsókoltam. |