                   |
|
| Erdei
vadmadár, ki az erdőkön jár, Csattogtatja szárnyát, veri szívem búját. Csendesítsd meg, pendítsd meg nyelvednek szólását, Húzzál bús szívemnek vígasztaló nótát. Gyere be, gyere be, gyönyörű kis madár, Csináltattam néked aranyból kalickát. Aranyból kalickát, ezüstből ajtaját, Ezüstből ajtaját, gyémántból vályúját. Nem szoktam, nem szoktam kalickában lakni, Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni. Zöld erdőben járni, zöld ágakra szállni, Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni. |