                             |
|
| Én vagyok
a kis angyalom kocsisa, Én járok a sarkig ráncos csizmába. Fejem felett forog a réz karikás, Én ölelem a rózsámat, de nem más. Lányom, lányom, lányomnak se fogadlak, Ha én téged egy kocsisnak odadlak. Nem bánom én, édesanyám, tagadj meg, Fáj a szívem, egy kocsisért hasad meg. Négy ökör van a járomba befogva, Nyalka béres ül a szekérderékba. Hova hajtod nyalka béres a ökröd, Talán biz a kis kertembe bekötöd? Oda bizony nyalka béres nem kötöd, Gyenge a rozmaring ága, letöröd. Ha letöröm, megfizetem az árát, Adj egy kaszát, hadd vágjak egy rend szénát! Ritka a fű, nem lehet rendre vágni, Béreslegényt nem érdemes szeretni. Mert a béres hűtlen szokott lenni, De egy kocsis igazán tud szeretni. |