                            |
|
| Ezt a kislányt még akkor megszerettem, Mikor véle legelőször beszéltem. Megtetszett a gyönyörű szép szaváért, Homlokára göndörödött hajáért. Ezt a kislányt nem az anyja nevelte, Zöld erdőben bús gerlice költötte. Áldja meg az Isten azt a gerlicét, Ki felnevel egy ily barna menyecskét. Ez a kislány tejjel mosdik, nem vízzel, Törülközik fehér mályvalevélle. Fehérebb is az orcája a hónál, Pirosabb is a fakadó rózsánál. Megette az iromba tyúk a meggyet, Gyere babám, az ölembe, pihenj meg. Majd meglátod, milyen jól fog az esni, Ha majd meg fogsz az ölemben pihenni. Kis kertemet Maros vize borítja, A szívemet nehéz bánat szorítja. Le se megyen a szívemről a bánat, Míg csak párja nem leszek a babámnak. Bíró uram, tegyen törvényt, ha lehet, Kit szerettem, az az enyém nem lehet. Száraz ágon azt fütyüli a rigó: Szerelemben nem parancsol a bíró! |