                         |
|
| Édesanyám sok szép szava, Kit fogadtam, kit nem soha, De most bezzeg megfogadnám, Kezit, lábát megcsókolnám. Édesanyám édes teje, De savanyú más kenyere! Savanyú is, keserű is, Egyszer-másszor panaszos is! Úgy elmegyek, meglássátok, Hírem sohase halljátok, Sem híremet, sem nevemet, Felejtsetek el engemet! |