                         |
|
| Piros alma csutája, Sebes a rózsám szája. Meg kell annak gyógyulni, Ha meg akar csókolni. Gyere, rózsám, gyere ki, Barna rózsám, gyere ki. Nem mehetek én most ki, Göndör hajam bontom ki. Kiszáradt a bodzafa, Hun hálunk az éjszaka? Tanálatok vagy nálunk, Ahol szép lányt találunk. Szép a fekete bárány, A fekete szemű lány. Legény is szép, ki barna, Kinek bodor a haja. Ha te tudnád, amit én, Milyen beteg vagyok én! Olyan beteg vagyok én, Talán meg is halok én. Most egy legényt ismerek, Kit szívemből szeretek, Mártony, szívem szerelme, Gyere ülj az ölembe. De sok eső, de sok sár, De sok kislány megcsalt már! Ha még ez az egy megcsal, Megátkozom, hogy meghal. |