                        |
|
| Emide le gyün egy legény, Még a lépése is kevél, Kalapjába gyöngybokréta, Még a nap is megáll rajta. Üssön meg, legény, a ménkű. Akkora, mint egy malomkű, Mért tartottál engem szóval Három esztendőtől fogva? Három fertál nem sok idő, De má, babám, elegendő. Kútágason áll a szarka, Szabolcs felé áll a farka, Onnan várja vendégeit, Az ő kedves szeretőjét. Hajja, hajja, mindig hajja, Beteg a szeretőm anyja. Adná Isten, hogy meghalna, Barna fia rám maradna. |