                               |
|
| Rászállott egy hattyú vármegyeházára, Mosdó vizet hozott a rabok számára. Rab vagy, rózsám, rab vagy, én is beteg vagyok, Ha te megszabadulsz, én is meggyógyulok! Megunta két lábam tömlöc földjét nyomni, Karcsú derekam a rabszíjat viselni. Két virágszememmel vasrosté'n kinézni. Két virágszememmel vasrosté'n kinézni. Fúvom az éneket, de nem jó kedvemből, Csak a bú mondassa szomorú szívemből! Istenem, Istenem, szerelmes Istenem, Hogy kell világomat búval eltöltenem! Szomorú az idő, meg akar változni, Szomorú a szívem, meg akar hasadni. Véres tenger habja mind a partját mossa, Széles világ búja mind a szívem nyomja! |