                        |
|
| Ne
vágd meg a piros almát, megrohad. Ne bánd, ne bánd árva szívem: meghasad. Ha meghasad, számoljál le az éggel, Mért tetted ezt egy igaz szeretőddel? Törött ágról messze röpül a madár. Szívem gyöngye, de örökre elhagytál! Úgy elhagytál, mint kis madár az ágat, Mit a villám darabokra szétvágott. Árok, árok, de mély árokba estem, Abba estem, kiben nem remélhettem. Kívül estem az árkodon, nem belül, Véled estem szerelembe egyedül. |