                      |
|
| Már megmondtam, bús gerlice, Ne rakj fészket az útszélre. Mert az úton sokan járnak, Tojásidra rátalálnak. Azt gondolod, mindig így lesz, Hogy szeretőm soha nem lesz. Dehogy nem lesz, hisz már van is, Náladnál szebb virágszál is. Azt gondolod, hogy én bánom, Hogy tetőled el kell válnom? Én előttem az csak álom, Nem magad vagy a világon. |