                          |
|
| Rozmaringszál
fölsiet az ég felé, Jaj, de régen voltan a szeretőmnél! Majd elmegyek estére, ha sötét lesz, Majd h'az égen két ragyogó csillag lesz. Édesanyám, azt a szál rozmaringot, Amit még a régi szeretőm adott, Kösse össze, tegye vízbe, pohárba, A szeretőm esküvője napjára. |