                                 |
|
| Jaj,
de sokat áztam, fáztam regruta koromba', Mikor fegyver alatt jártam a kaszárnyakapuba'. Nehéz a fegyverem, jobb vállamat nyomja, Még nehezebb, sej, az a bánat, ki szívemet nyomja. Esik eső, esik eső, nagy sár van az utcán. Ez a kislány, barna kislány sírva mos a kútnál. Sírva mondja sej, haj, az édesanyjának: Elvitték a, sej, most viszik a rózsám katonának. Fehérvári kertek alatt kinyílott a rózsa, Gyere kedves kisangyalom, szakíts egyet róla. Nem szakítok róla, nem kell nekem rózsa, Én a tied, sej, te az enyém úgy sem leszel soha. |