                            |
|
| Zöld erdőben, zöld mezőben sétálott egy páva, Kék a lába, zöld a szárnya, aranyos a háta. Hitt engem is útitársnak, nem mentem el véle, Vásárhelyen nincsen olyan leány, sej, aki nekem kéne. Anyám, anyám, édesanyám, elmék az erdőbe. Fölkeresem azt a pávát, megkérdezem tőle: Nem láttad-e a kedvesem abban az erdőben? Kiért fáj a, fáj a gyenge szívem, sej, meg is halok érte. |