                       |
|
| Nem jó csillag lett volna én belőlem, Ott ragyognék mindörökké az égen. Éjfél tájban kerülném meg az eget, Akkor tudnám meg, hogy babám kit szeret. Azt a gyűrűt, amit adtam, add vissza, Mert közöttünk a szerelem nem tiszta. Átkozott volt az az óra, az a ház, Amelyikben megismertük mi egymást. |