                         |
|
| Már mikor én tizennyolc éves voltam, Már én akkor házasodni indultam. Tizenkét szép lánya volt egy anyának. Mind a tizenkettőt kértem magamnak. Az elsőnek kicsi voltam, az volt baj. A másiknak csalfa voltam, az volt baj. Harmadiknak, hogy a szemem kéket nyit. Negyediknek kacsintásom nem tetszik. Ötödiknél: miért nincs édesanyám. Hatodiknál: Mért nem jöttem paripán. Hetedik a pipafüstöt nem állja. Nyolcadikat lebeszéli mamája. Kilencedik: Miért nincs édesapám. Tizediknél: mért nem jöttem hamarább. Tizenegyediket anyja nem adja. Tizenkettedik nem mén férjhez soha. Így már nékem házasodnom nem lehet, Szomorúan kell élni életemet. Beizenem a budai bírónak: Írasson be engemet katonának. |