                              |
|
| A daróci csárda közepébe Táncol a rózsám, fénylik a cipője. Rózsaszínű szalag a hajába: Hej, sok legénynek fáj a szíve rája. Ez a falu eszembe se jutna Hogyha a rózsám lakója nem volna. Benne lakik az én szemefényem Sej, még az ősszel kicsalom belőle. |