                |
|
| Este van már, késő este, Pásztortüzek égnek messze. Messze, messze, más határon, Az alföldi rónaságon. Száll a madár ágról-ágra. Szál az ének szájról szájra. Már a nap is lemenőben, Tüzet rakott a felhőben. A faluba' minden csendes, Még az éj-madár sem repdes. Nyugodalom lakik benne, Mintha temetőbe' lenne. |