                                      |
|
| Rásütött
a napsugár a Bálvány tetejére. Vándor legényt kakukk madár tanítja a füttyre. Jaj, de tele van a zsákja, Mégsem áll füttyre a szája, Mert a szegény túristának elfáradt a lába. Ezer csillag fénye ragyog fenn a magas égen, Rég elpihent a túrista gyöngyharmatos réten. Hej, de könnyű most a zsákja, az lett a feje párnája, Álmában a szeretőjét két karjába zárja. |