                         |
|
| Szelek szárnyán
a felhők fölött száll egy kis madár. Messziről jött, fáradt nagyon, pihenne egyet már. Ameddig csak szeme ellát, mindenütt csak kő. Havas csúcsok szeles ormán, Ott, hol nagy úr a vihar s orkán, Egy hegyes csúcson, ott pihen meg ő. A hegy lábánál apró pontok, egy hegymászó csapat, A felkelő nap beragyogja elszánt arcukat. Te is látod e néhány arcon a csúcsok örömét. Hóban, szélben, fagyban, télben, Küzdve, dacolva ezer veszéllyel, Fönn a csúcson boldogan néz szét. Nemsokára a kismadár is útrakél tovább Friss erővel, szélsebesen repüla hegyen át. Elmondja, hoggy mit látott, hogy nagy dolog s mily szép, Mikor két barát a hóban szélben, Küzdve dacolva ezer veszéllyel, Fönn a csúcson megrázza egymás kezét. |