                               |
|
| Által mennék én a Tiszán ladikon, ladikon, de ladikon. Ott lakik a, ott lakik a galambom, ott lakik a galambom. Ott lakik a városban, a harmadik utcában. Piros rózsa, kék nefelejts, ibolya virít az ablakában. Által mennék én a Tiszán, nem merek, nem merek, de nem merek. Attól félek, hogy a Tiszába esek, hogy a Tiszába esek. Lovam hátán seje haj, félre fordul a nyereg, A Tiszának habjai közt elveszek, a babámé nem leszek. |