                            |
|
| Kossuth Lajos táborában Két szál majoránna Egy szép barna magyar huszár Sej, lovát karélyozza. Ne karélyozz, magyar huszár, mert leesel róla. Nincsen itt a te édesanyád, Sej, aki megsiratna. Ne sirassom engem senki, Jól vagyok tanítva, Sem lépésbe, de sem vágtába, Sej, le nem esek róla. Mert a huszár a nyeregbe Bele van teremve, Mint a rozmaring a jó földbe, Sej, belegyökerezve. |