                       |
|
| Rontása tört ránk a dúló viharnak, ordas had áradata kelt ellenünk. Vesztünkre esküdtek ádáz hatalmak, s tudtuk, egy életen át kell küzdenünk. Álltunk a vészben, álltunk merészen, lelkünkben tűzpirosan izzott a cél. Munkások, álljunk a nagy harcra készen, melyből az emberi nem új napja kél ! Kínzó igában legörnyedt a hátunk, mégis reméltük a nagy diadalt. Szenvedve távol jövendőbe láttunk, s harsogva zengtük a szent csatadalt: Vérünk nem omlott hiába. Mártírjainknak neve nagy lesz és dicső. Emlékük az fonja legszebb dalába, Melyért elestek: a boldog jövő. |