                      |
|
| Komámasszony
kakasa, kakasa Felszállott a magasba, magasba, oszt Mind azt kukorékolja, rékolja, hogy Komámasszony nagy csalfa, nagy csalfa. Komámasszony, tegyen úgy, tegyen úgy, Én a kakas, kend a tyúk, kend a tyúk, oszt Guggoljon le nekm úgy, nekem úgy, mint A kenderdermagos kakasnak a tyúk. Én azt ingyen nem adom, nem adom, Pályinkáért a szögre fel akasztom. Ha pályinkát ad az úr, ad az úr, Hova akar, oda nyúl, oda szúr. A pályinkát ne sajnálja, ne bánja, Olyat kap, hogy tátva marad a szája ! |