                         |
|
| Mostan
ide fityelj minden ember, Mostan minden száj befok legyen. Mert amit én itten most elmondok, Egy szomorú szép történelem. Kulás Miska meg Kapuszta Sári Etyik a másik natyon szereti. Etyik a másik nyavalya kitörje, Etyik a másik mégsem leheti. Mert Kapuszta Pál egy püszke paraszt, Felesége szép Szabó Kati, Kínálgatják az ő Sári lányuk Főleg kéri szép Csikós Pali. De ja Sára aztat nem akarja, Inkább kútba beleugrik: zutty ! Csikós Pali arra ment, kihúzta, És a száján megcsókolta cupp. Mety a násznép a naty esküvőre, Mety a násznép templomba bele. A menyasszony szép Kapuszta Sári, A vőlegény szép Csikós Pali. Kulás Miska lopta lóval nyargal, És elkapta szép menyasszonyát, Csikós Pali is utánuk kapott, De nem fogta más, csak lófarát. Kulás Miska meg Kapuszta Sári Egy erdőbe pihentek le ők, Csikós Pali fogta jegy nagy puska És lelőtte Miska neked puff ! Kapuszta Sári eszeveszett jajgat: Édes Miskám, jaj te meghaltál. És azután jöttek a zsandárok És elvitték szép Csikós Palit. Ebből tanuljatok apák, anyák: Kit lány szeret, annak add oda ! Mert a jány az olyan kényes fajta, Magát könnyen megbolondulja. |